00. Prológus

Xenia Tchoumitcheva
2012. április, Sanghaj, Kína

Ujjaimat tördelve várom barátomat- Fernando Alonsot- egy rosszul sikerült futama után. A legutóbbi Maláj Nagydíj győzelem után arcon csapásként érte meg, hogy a jelenleg csupán kilencedikként sikerült végeznie.
Hatalmas örömmel ünnepelt Malajziában, aminek meg is lettek a következményei, ezért is vagyok itt jelenleg a pitben- beszélnem kell vele. Ugyan, ő maga nem tud az itt létemről, de néhány társa már tudomást szerzett róla, köztük Kimi Raikkönen és Lewis Hamilton. Az utóbbi csupán Nicole Scherzinger révén, míg Kimivel viszonylag jó kapcsolatot ápolok mióta Fernando barátnőjének mondhatom magamat. Noha, a jelenlegi munkámat félre kellett tennem, aminek a megrendelő roppantul nem örült, de most ez fontosabb, mint a munkám és a karrierem hogyan alakulása.
- Lewisnak is volt már rossz futama egy fantasztikus után, ne aggódj! Minden rendben lesz- simít végig kezemen nyugtatásképpen Nicole.
Csak egy aprót biccentek, miszerint megértettem. Csalódottan veszi tudomásul, hogy hiába próbál velem kedves lenni, én attól még nem engedek a jéghegy énemből. Kedvelem az amerikai énekesnőt, mind előadó művészként, mind emberként, nem ellene szól zárkózottságom. Lewis futamai sem alakulnak mostanában jól, míg legutóbb a poleból vesztett két helyet, most még csak említésre méltó helyen sem futott be a brit pilóta.
- Xenia- hallok meg egy ismerős hangot nem is túl messziről, ezért odafordítom a fejemet.
Kimi csupán int egyet fejével, hogy kövessem. Bólintok és már akarnék elköszönni az egész verseny alatt társaságomként szolgáló nőtől mikor észre is veszem, hogy már Hamiltonnal van összefonódva egy csókban. Inkább nem is zavarom a párt és csendben lelépek. Meg kell hagyni, jól néz ki a fiatal brit.
Sietős lépteimnek köszönhetően hamar érem be a finnt, aki egészen a Lotus bejáratáig rohant. Oldalra döntöm a fejemet és várakozva figyelek rá. Felhúzza bal szemöldökét és világoskék szemeit enyémekbe fúrja. Értetlenül kezdek rá pislogni- lövésem sincs mit akar.
- Komolyan szakítasz vele?- Erőlteti meg hang-szalagjait.
- Komolyan- vágom rá gondolkodás nélkül.
Egy pillanatra, mintha elmerengne válaszolom, de inkább arcomat kezdi el pásztázni. Nem beszél sokat, de annál többet mond. Örülök neki, hogy megismerhettem ezt az embert. Sosem találtam még hozzá hasonlót. Nem az a mézes- mázas típus velem együtt, valamint kiváló hallgatóság, még ha nem is avattam be sosem a bizalmas dolgaimban. Igazából még mostani barátomnak, Alonsonak sem sikerült a bizalmamba férkőznie.
- Akkor menj és közöld vele- utasít- úgy tűnik rád vár.- Jelenti ki hidegen.
Néhány másodpercig azt hiszem, hogy a pilóta megsértődött rám, amiatt, hogy elhagyom a spanyolt, de ez teljességgel lehetetlen. Ő nem ez a fajta.
Vetek még egy utolsó, gyanús pillantást a még nálam is jóval magasabb szőkére, majd barátom felé veszem az irányt, aki azonnal egy csókkal akarna köszönteni, de elfordítom fejemet.
- Beszélnünk kell- tolom el magamtól mellkasánál fogva.
Észrevehetetlenül ugyan, de biccent egy erőtlent és a Ferrari felé veszi az irányt. Kezemért nyúl, amit elhúzok onnét. Leszegett fejjel haladunk egymás mellett, szótlanul, hiszen mindketten tudjuk, hogy ez most nem játék. Ez már komoly és ennek itt a vége egyszer s mindenkorra.