![You know what I mean [Lewis Hamilton Fanfiction]](http://3.bp.blogspot.com/-VPerJkqQuNA/V3f1AO8hBWI/AAAAAAAAFvM/-_bBGg_dH_U-ZrOlSPzKFBVOkGGGKFAIQCK4B/s1600/You%2Bknow%2Bwhat%2BI%2Bmean.jpg)
2015. November; Sao Paulo, Brazília
Le sem reagálom a pilótát, aki próbálja felhívni magára a figyelmemet. A bejárathoz lépek, a kék-fehér kártyát az ajtóhoz tartva engedem be magamat és az utánam- önszántából- belépő Lewist, aki azonnal leveti magát a széles kanapéra. Nem bírom tovább és muszáj megjegyzést tennem, ami ellene szól.
- Helyezd magad kényelembe- forgatom meg szemeimet.
- Imádom a humorod- fordul felém.
Felsóhajtok és próbálom továbbá is figyelmen kívül hagyni a britet, de nagyban gátol az, hogy a puszta jelenléte is az őrületbe kerget, valamint a folytonos beszéde, aminek az ég világon semmi értelme sincsen.
- Mit szeretnél, Lewis?- Rázom meg a fejemet és próbálom vele éreztetni nem tetszésem.
- Miért vagy velem ilyen ellenséges?- Teszi fel az elég gyakori kérdést.
- Hányszor hallottam én már ezt- forgatom szemeim ismét.- Mindenkivel az vagyok.- Jelentem ki hidegen, mintha ez olyan normális dolog lenne.
Az angol elgondolkozik a mondatomon és láthatóan jól lefoglalja magát vele. Telefonomat töltőre teszem és laptopomat elővéve kapcsolom be. Hordozható számítógépemmel az ölemben ülök le a hívatlan személytől a lehető legmesszebb. Talán az lenne a legjobb ha nem törődnék vele és majd csak megunja a kis játékát, aztán szépen lelép a saját szobájába.
- Tudod, nem vártam vendéget- vetem oda neki nyeglén.
- Mi sem vártunk, hogy megjelenik Alonso gyönyörű exe- szól vissza.
Csak hümmögök egyet. Nem hittem, hogy tud valami ilyesmivel előrukkolni. Kellemeset csalódtam. Leveleimet nyitom meg és válaszolok párra, miközben a férfi a portugál adást próbálja értelmezni- sikertelenül.
- Te értesz ebből egy szót is?- Fintorog a tévére.
- Nem, ezért nem nézem.- Szólok hozzá flegmán.
- Kimivel miért vagy kedves?- Jön az újabb kérdés, ami már kezd idegesíteni. Nem szeretek csevegni a semmiről, főleg nem ilyen személyekkel.
- Mert őt bírom. Hasonló személyiségünk van- gondolkozom el én is ezen. Sosem gondoltam még bele igazán a kapcsolatunk miértjébe, csak úgy jött az egész és nem volt kérdéses, hogy kedvelem a finnt.
- És engem nem?- Húzza fel szemöldökét.
- Nem is ismerlek- sandítok felé egy pillanatra.
- És megakarsz ismerni?-Teszi fel a legváratlanabb kérdést.
Szemeim egy pillanatra fenn akadnak, de egyből rendezem vonásaimat és újra felveszem a póker arcot. Neki is feltűnt, hogy meghökkentett kérdése, akkor is ha csak egy pillanatig volt nyilvánvaló. Egyáltalán nem ezt vártam. Más már régen megsértődött volna és nyugalmam lenne, egyedül. De ez a srác nem olyan, mint mindenki, de nem is olyan, mint én. Egypár gondolaterejéig el is játszom az ötlettel.
- Nem- mondom rá sem nézve.
Lewis elmosolyodik, de azt a vigyort semmi sem törölheti le arcáról. Legszívesebben felpofoznám az öntelt képe miatt. Csak lopva pillantok egyet felé, majd ismét a laptopom képernyőjét veszem célba. Ma már tényleg nem folyok többet beszédbe vele.
- Akkor gyere el velem vacsorázni- veti fel.
Egész testemben megmerevedek, felvonom szemöldököm és úgy nézek rá a pilótára, mint aki szellemet lát. Elneveti magát, amikor meglátja a grimaszt az arcomon. Tartom magamat és nem válaszolok neki az eszement ötletére.
- Tudom, hogy akarod- beszél halálosan komolyan.- Holnap este kilenckor jövök érted.- Jelenti ki.
Az előbbinél is furcsább arcot sikerül varázsolnom magamra. Ha a szemeimmel ölni tudnék biztos, hogy Lewis már halott lenne- legalább nem zaklatna.
- Kilencre itt vagyok.- Erősíti meg idióta agyszüleményét.
Megforgatom szemeimet és le sem reagálom a kikötéseket, amiket az előbb mondott. Kicsit túlpörög és amúgy sem szeretek találkozgatni senkivel sem, főleg ha azt az embert Lewis Hamiltonnak hívják. Úgy látszik, kezdi feladni győzködésem és beletörődik abba, hogy úgysem válaszolok neki és sehova sem megyek el vele.
Gondolataim közül a brit- szinte- kiabáló hangja zökkent ki, értetlenül nézek felé. Éppen Snapchat videót csinál- magáról. Legalább törődik azokkal, akik bár ha nem is ismerik, de szeretik. Ezek az emberek nélkül sehol sem lenne egy híresség sem.
- Hamilton, aludnék- nézek rá jelentőségteljesen.
Órájára pillant és bólint egyet. Feláll a kanapéról és az ajtóhoz megy. El sem hiszem, hogy komolyan végre valahára eltűnik. Magamban leírhatatlanul örülök és már előre eltervezem, hogy mire is használom fel a nyugalmas, szabad perceimet.
- Ki sem kísérsz?- Néz rám kiskutya szemekkel.
Odalépek mellé és kinyitom előtte az ajtót, jelezve, hogy tűnjön már el. A mögöttem álló elneveti magát és egy puszit nyom szám sarkára. Kezemmel azonnal reagálok és már tolnám is el magamtól mellkasát, de ekkora már kilép az aurámból, így nem kell arrébb taszítanom teljes testét.
- Jó éjt, Xenia!- Lép ki vigyorogva az ajtómon.
Becsapom a fa tárgyat és a tükörképemre meredek. Miért nem csaptam pofon? Megrázom fejemet és az agyamat megpróbálom kiüríteni, hogy legalább aludni tudjak. Úgy tűnik lőttek a nyugalmas pillanataimról szőtt gondolataimnak.
(...)
Reggel telefonom hangjára ébredek, nyöszörögve nyomom ki az ébresztőt. Tegnap a pilótának köszönhetően egy óra után tudtam csak lefeküdni, aludni pedig még annyira sem sikerült, mint azt hittem.
Elvégzem a reggeli rutint a fürdőszobában, már most jobban érzem magamat. Magamra kapok egy méregzöld ruhát és hozzá szettben vásárolt cipőmet. Sminkemet és hajamat gyorsan készítem el és rohanok, hogy még valami normális, ehető kaját magamba tudjak tuszkolni a szálloda reggelizőjében, más esetben marad egy joghurt, vagy éppen az, amit eltudok csenni a svédasztalról.
Pontosan reggel kilenc órakor lépek ki a hotel elé. Körbenézek és megpillantom a fekete autót, ami csak rám vár. Mellette áll Raquel és Vincent. A nap erős sugarai miatt szemüvegemet előveszem fehér táskámból és fejemre teszem. Sietősen megyek el a kocsiig és köszönve a két velem tartó embernek- Raquelnek és a sofőrnek- szállok be a hátsó ülésre, míg közvetítőtársam csak egy vállveregetést kap perverz pillantásai miatt.
Az egész út a nő folytonos dumájáról szól a mai napról, ha lenne nálam légycsapó, lecsapnám.
Ritkán érzek akkora megkönnyebbülést, mint akkor, mikor megáll a jármű a pálya sportolói bejárata előtt. Szinte kiesek mellőle, de sajnos muszáj követnie. Már minden csapat teljesen bezsongva készülődik, mikor átszeljük a pályát és sietve megyünk fel a helyünkre. Pár dolgot megbeszélünk újra, hogy a lány lenyugodjon, majd az operatőrrel magunk mögött indulunk el a pályára, ahol már a versenyzők fel- le rohangálnak.
Szinte minden vezetőhöz egyesével kell odamennem és zaklatni. Sosem értettem, hogy miért nem lehet őket nyugton hagyni felkészülni a futamra, nem már reggel a nyakukra járni. Lewisen kívül egyik sem mond semmi különösebbet. Az angolnak is csak azért tetszik az interjúja, mert, ahogyan nem őt mutatja a kamera engem szórakoztat, ami kivételesen meg is nevettet. Talán először a héten.
- Köszönöm Lewis, sok sikert mára!- Engedem útjára a férfit, miközben az adást visszakapcsolják a stúdióba.
Egy tapottat sem mozdul mellőlem a brit srác, amiért kérdőn tekintek rá.
- Az exednek nem tetszik, hogy velem lát- vigyorog teli szájjal.
Csak megrántom vállaimat, mintha nem érdekelne a dolog, de azért lopva a füstölgő Alonsora pillantok, ami engem is megmosolyogtat, így eszem ágában sincs ellépni a pilóta mellől. Kivételesen nem zavar Lewis közelsége, aki inkább nekem szenteli figyelmét, mint a pályának. Elég nagy hiba Lewis.
- Van egy ötletem, hogyan szórakozhatunk még jobban- teszi derekamra kezét miközben halkabbra veszi hangját.
Felnevetek és hagyom, hogy közelebb húzzon magához, miközben a korláthoz támaszkodik. Bal kezemet vállára teszem, míg jobbomat rásimítom felkarjára. Engedelmességem meglepi az angolt, de hamar változik át mosolygósra arckifejezése. Megértem, hogy nem érti mi történik velem, én magam sem tudom. Szívesen lökném le most már magamról mocskos ujjait, de nem szeretnék feltűnést kelteni és így sem tudom hány ember szúrt ki minket, hiszen háttal állok a tömegnek. Lewis szinte teljesen egyedül volt már tegnap és ma is, talán csak a csapatával- Nico kivételével- beszélt néhány szót. Ha már csapatról van szó, hova a fenébe tűnt Raquel?
Megfordulok Lewis kezei között a brazil lányt keresve, akit meg is találok miközben a szintén brazil Felipe Nasr társaságát élvezi. Megnyugodva fordulok vissza a férfihez, aki egy pillanatra sem vette le rólam kezét.
- Ugye tudod, hogy akármikor lencsevégre kaphatnak minket?
- Engem nem zavar- rántja meg vállát, mire megforgatom szemeimet.- Megvársz a boxutcában?- Emeli rám tekintetét reménykedve.
- Nem- vágom rá gondolkodás nélkül, mire csak megcsóválja fejét rosszalóan- tudod, nekem van más dolgom is, ezen kívül- célzok a vele folytatott enyelgésre.
- Még sincs ellenedre- kúszik győztes vigyor arcára.
Kijelentésére nem tudok reagálni, hiszen tetteim igazat adnak minden egyes kiejtett szavának. Legszívesebben képen törölném az öntelt arcberendezését- ismét. Megforgatom szemeimet és unottan nézek Hamiltonra, aki ezúttal az utat figyeli és nem velem van elfoglalva, szája sarában mégis ott bujkál a mosoly. Ezt a kört ő nyerte ezúttal.
- Na és lenne kedved vigyázni életem szerelmeire, ameddig én versenyzek?- Duruzsol fülembe.
- Te mi francról beszélsz?- Illetődök meg teljesen, ez totálisan hülye?
Hangosan felnevet, mire már az eddiginél is többen legeltetik rajtunk a szemüket, főleg Hamilton kezein, amik még mindig a derekamon pihennek. Csak felhúzom szemöldökeimet és oldalra döntöm fejemet. Fogalmam sincs mi a fenéről beszél, eddig is tudtam, hogy nem százas, de mostanra már biztosra veszem, hogy egy diliházba is felvételt nyerhet a világbajnok pilóta. Szívesen közvetítem le én magam első kézből ezt a hírt.
- Roscoe és Coco- dönti oldal fejét ezzel engem utánozva.
Fájdalmasan felsóhajtok és egy pillanatra tenyereim közé temetem arcomat. Gondolhattam volna, hogy a két kutyáról beszél, hiszen ember aligha akad, akivel szeretet teljesebb kapcsolata lenne a köszönőviszonynál.
- Minek nézel, kutyacsősznek?- Pillantok rá lesajnálóan.
Sűrű bólogatásba kezd csak, mire picit megpaskolom arcát, bár erősebben is tehetném.
A gépezet lassulása jelzi számomra, hogy végre leszállhatok innét. Amint megáll megérzek egy kezet a vállamon pihenni. Raquel igazán pontos és kiszámítható személy.
- Ne haragudj te hősszerelmes, de mennem kell- lépek el tőle, mire végtagjai lehullanak rólam.
Meglepődve konstatálom, hogy ezúttal nem akarja feszegetni türelmem határait. Talán pár év múlva még közeli ismerősök, akár barátok is lehetünk. Nem tartom magamat annak a kimondottan ellenséges személynek, szimplán nem engedem magamhoz közel az idegeneket. Vele sincsen semmi problémám az egész jellemén kívül.
